Hajnal van.
Pirkad, s a puha, bársonyos, mindent elfedő sötétség, lassan szakadozni kezd, mint a viseletes gúnya.
Az álmos lomhaságot csak hizlalja a már két napja, apró csöppekben szotyogó eső. Mostanra minden átázott, nedves nyirkos, igazi ködös október közepe van. Ha ki is megy az ember dolgát végezni, rögtön visszakívánkozik a szoba melegébe, mely még tegnapról itt felejtette magát.
A kályhában lassan éled a tűz.
Nyekereg, sistereg a kissé nedves fa. Mintha a tűz is álmos lenne még. A kályha nagyokat nyögve, pattanva emészti magába a hőt.
Leheveredek a kanapén. A puha birkabőrök kellemes nyugalmat árasztanak.
A szobában uralkodó sötétség lassan megszelídül. Szürkeséggé keveredik a nehezen pirkadó hajnal világosságával.
A gyertyafényben táncoló árnyak is csüggedten megkopnak, majd mint lomha csigák kúsznak a sarkok felé.
A szobát eddig teljesen betöltő gyertyafény is már csak az asztal körül lengi könnyű táncát.
A fedő sisteregve pattan fel a kiáramló gőz előtt. A tűz hevének erénye a vízzel,
a gőzölgő kávé illatával tölti meg a szobát. Kellemes megnyugtató rítus.
A csendben szinte hallani az ernyedt puhaság neszét.
Kandúr Bandi gondol egyet, majd a puha pokrócról felugrik hozzám.
Lágyan helyezkedik, majd elnyúlik az ölemben, s halk dorombolással nyugtázza elégedettségét.
A legfinomabbak mindig a kávé első zamatos kortyai. A forró ital simán szalad végig testemen. Elnyúlok a kanapén, s a csöndben az eső játékos kopogását hallgatom.
Pirkad, s a puha, bársonyos, mindent elfedő sötétség, lassan szakadozni kezd, mint a viseletes gúnya.
Az álmos lomhaságot csak hizlalja a már két napja, apró csöppekben szotyogó eső. Mostanra minden átázott, nedves nyirkos, igazi ködös október közepe van. Ha ki is megy az ember dolgát végezni, rögtön visszakívánkozik a szoba melegébe, mely még tegnapról itt felejtette magát.
A kályhában lassan éled a tűz.
Nyekereg, sistereg a kissé nedves fa. Mintha a tűz is álmos lenne még. A kályha nagyokat nyögve, pattanva emészti magába a hőt.
Leheveredek a kanapén. A puha birkabőrök kellemes nyugalmat árasztanak.
A szobában uralkodó sötétség lassan megszelídül. Szürkeséggé keveredik a nehezen pirkadó hajnal világosságával.
A gyertyafényben táncoló árnyak is csüggedten megkopnak, majd mint lomha csigák kúsznak a sarkok felé.
A szobát eddig teljesen betöltő gyertyafény is már csak az asztal körül lengi könnyű táncát.
A fedő sisteregve pattan fel a kiáramló gőz előtt. A tűz hevének erénye a vízzel,
a gőzölgő kávé illatával tölti meg a szobát. Kellemes megnyugtató rítus.
A csendben szinte hallani az ernyedt puhaság neszét.
Kandúr Bandi gondol egyet, majd a puha pokrócról felugrik hozzám.
Lágyan helyezkedik, majd elnyúlik az ölemben, s halk dorombolással nyugtázza elégedettségét.
A legfinomabbak mindig a kávé első zamatos kortyai. A forró ital simán szalad végig testemen. Elnyúlok a kanapén, s a csöndben az eső játékos kopogását hallgatom.
