Tanulni kell! A
tanuláshoz viszont elsősorban alázat kell!
Alázat nélkül nem lehet tanulni sem embertől, sem Istentől.
A valódi tanítás nem más, mint az alázat megtapasztalásához adott lehetőség.
A tanulás, a tanítvány és a tanító viszonyának függvénye. Minél kevesebb a tanítványban az alázat, annál kevesebb tudásra képes szert tenni. Minél kevesebb az alázat a tanítóban, annál kevesebb tudást képes átadni.
Hajlamosak az emberek azt gondolni, hogy a rendszer a rossz, vagy az iskola. Újabb és újabb iskolákat, és módszereket találnak ki, pedig csak a fent említett törvényszerűséget kellene figyelembe venni. Egyrészt Ember-Ember viszonylatában, másrészt Ember-Természet viszonylatában.
Isten a természeten keresztül tanít. A természet elsősorban alázatra tanít, ami által pedig mindenre megtanít. A természetben az alázat a maga teljességében, vagyis isteni mivoltjában van jelen. Az, hogy mennyit vagyunk képesek tőle megtanulni, a bennünk kimunkált alázat függvénye.
Csak azt tarthatjuk elsajátított tudásnak, vagyis valódi tudásnak, amit alkalmazni is képesek vagyunk. Az általunk alkalmazott tudás nem más, mint az életünk, a viselkedésünk, a teremtett világhoz való viszonyunk. Ha ez nem tetszik, vagy beteg, akkor ez azt mutatja, hogy milyen téren ildomos az alázat tudományában fejlődnünk.
Alázat nélkül nem lehet tanulni sem embertől, sem Istentől.
A valódi tanítás nem más, mint az alázat megtapasztalásához adott lehetőség.
A tanulás, a tanítvány és a tanító viszonyának függvénye. Minél kevesebb a tanítványban az alázat, annál kevesebb tudásra képes szert tenni. Minél kevesebb az alázat a tanítóban, annál kevesebb tudást képes átadni.
Hajlamosak az emberek azt gondolni, hogy a rendszer a rossz, vagy az iskola. Újabb és újabb iskolákat, és módszereket találnak ki, pedig csak a fent említett törvényszerűséget kellene figyelembe venni. Egyrészt Ember-Ember viszonylatában, másrészt Ember-Természet viszonylatában.
Isten a természeten keresztül tanít. A természet elsősorban alázatra tanít, ami által pedig mindenre megtanít. A természetben az alázat a maga teljességében, vagyis isteni mivoltjában van jelen. Az, hogy mennyit vagyunk képesek tőle megtanulni, a bennünk kimunkált alázat függvénye.
Csak azt tarthatjuk elsajátított tudásnak, vagyis valódi tudásnak, amit alkalmazni is képesek vagyunk. Az általunk alkalmazott tudás nem más, mint az életünk, a viselkedésünk, a teremtett világhoz való viszonyunk. Ha ez nem tetszik, vagy beteg, akkor ez azt mutatja, hogy milyen téren ildomos az alázat tudományában fejlődnünk.
Az észben, az
egoban nincs alázat. Az alázat a szívben van, az érzésekben.
Ezért a legtökéletesebb tanulás az érzéseken keresztül valósul
meg.
A tanulás, a valódi tudás magunkévá tétele az által, hogy az érzéseken alapul nem számszerűsíthető, mennyiségként nem kifejezhető, nem mérhető ilyen formán. A teremtett világgal való harmóniánk az egyedüli mértéke tudásunknak, tanulásunk eredményének.
Az alázat legfontosabb ismertetője a szelídség. Ezt a tudatlanok többnyire, mind a természet, mind az emberek vonatkozásában gyengeség jelének tartják. Pedig az erejének teljes tudatában lévő teremtmény, vagy teremtmény rendszer képes csak az erejének megfelelő szelídségre. Ezért a természet, az emberek irányába tanúsított szelídségébe, alázatába belegondolva láthatjuk, sejthetjük erejét.
Az ember azt hiszi bármit megtehet vele, építően-rombolóan viselkedhet, de ez csak olyan, mintha azt képzelnénk az alvó oroszlán soha sem ébred fel álmából.
A tanulás, a valódi tudás magunkévá tétele az által, hogy az érzéseken alapul nem számszerűsíthető, mennyiségként nem kifejezhető, nem mérhető ilyen formán. A teremtett világgal való harmóniánk az egyedüli mértéke tudásunknak, tanulásunk eredményének.
Az alázat legfontosabb ismertetője a szelídség. Ezt a tudatlanok többnyire, mind a természet, mind az emberek vonatkozásában gyengeség jelének tartják. Pedig az erejének teljes tudatában lévő teremtmény, vagy teremtmény rendszer képes csak az erejének megfelelő szelídségre. Ezért a természet, az emberek irányába tanúsított szelídségébe, alázatába belegondolva láthatjuk, sejthetjük erejét.
Az ember azt hiszi bármit megtehet vele, építően-rombolóan viselkedhet, de ez csak olyan, mintha azt képzelnénk az alvó oroszlán soha sem ébred fel álmából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése