A Vadas családi
birtokunk nem vállalkozás, hanem egy életmód.
Az életmódunkból kifolyólag műveljük, végezzük azokat a tevékenységeket, melyek jellemzőek mireánk. Ennek az életvitelnek szerves része,
hogy a természetben, azzal összhangban, annak ritmusában folyik életünk.
Igyekszünk megteremteni az egyes tevékenységek közti összhangot, úgy,
hogy egyik se kerüljön túlsúlyba a többi rovására.
Az egyik, talán leglátványosabb része életünknek a növénytermesztés, állattartás, és ezen tevékenységek eredményeinek feldolgozása.
A másik ismert részlet a kézművesség, ezen belül is a fazekasság.
Ezek semmivel sem fontosabbak, mint a kevésbé látványos, életvitelünkből adódó tevékenységeink.
Az egyik ilyen például a gyógyászat. Ez is, mint a többi tevékenységünk elődeink örökségére épül, azt próbálja minél teljesebben és szervesen beilleszteni életébe.
A kívülálló számára ennek legészrevehetőbb aspektusa a csontrakás, kenés, inazás vagy ahogy errefelé leginkább ismerik a csontkovácsolás. Ez a mű szó annyira beleivódott a köztudatba, hogy többnyire mindenki ezt használja, pedig ezt a tevékenységet ez fejezi ki a legkevésbé. A manuálterápiák közt még megemlíteném a masszírozást és a köpölyözést is, mint gyakran alkalmazott gondoskodást.
Legalább ilyen fontossággal bír a gyógynövények használata. Kezdve a növények fizikai felismerésétől, a bensőjük megismerésén át, a mindennapi életünkbe való beillesztésig. Hozzávetőleg 20-30 növényről van tapasztalati tudásunk.
Nem csak teájukat építettük bele életünkbe, hanem gyógyírek, kenőcsök, tinktúrák, elixírek, valamint fermentált kivonatok formájában is.
Külön említeném a ráolvasásokon, igézéseken, valamint egyéb lelki gyógymódokon alapuló istápolást. A mai európai ember számára talán,
a gyógyászat eme aspektusa a legismeretlenebb. Hatásmechanizmusát elfelejtette, és mint nem létező ismeretlent kihajította a szemétdombra.
Pedig eme ismeret hiányában a gyógyászat többi része csak hiábavaló erőlködés.
A gyógyászat alappillére a test, lélek, szellem hármasságának harmóniája.
Az életvitelünket jelentősen befolyásoló további tényező a tanítás, az ismeretek átadása a mintaként alkalmazott gondoskodás. A tudásunk nagy részét őseinktől kaptuk kölcsön a jelen életünkben való boldogulásunkhoz. A magunk kis tapasztalását hozzá téve, s ezzel idomítva a jelenlegi világ keretrendszeréhez, felelősek vagyunk ezt tovább adni utódainknak.
Életünk legfőbb igyekezete megteremteni azokat a feltételeket, melyek keretében mindez életre hívható.
Ez messze túl mutat és nem összeegyeztethető családi birtokunk mezőgazdasági vállalkozásként való feltételezéséhez.
Amennyiben erőm engedi, folyamatosan bemutatunk az életünk ezen részeinek vetületeiből is annyit, amennyit ez a felület lehetővé tesz. Aki ennél több ismeretre vágyik az keressen személyesen.
Az életmódunkból kifolyólag műveljük, végezzük azokat a tevékenységeket, melyek jellemzőek mireánk. Ennek az életvitelnek szerves része,
hogy a természetben, azzal összhangban, annak ritmusában folyik életünk.
Igyekszünk megteremteni az egyes tevékenységek közti összhangot, úgy,
hogy egyik se kerüljön túlsúlyba a többi rovására.
Az egyik, talán leglátványosabb része életünknek a növénytermesztés, állattartás, és ezen tevékenységek eredményeinek feldolgozása.
A másik ismert részlet a kézművesség, ezen belül is a fazekasság.
Ezek semmivel sem fontosabbak, mint a kevésbé látványos, életvitelünkből adódó tevékenységeink.
Az egyik ilyen például a gyógyászat. Ez is, mint a többi tevékenységünk elődeink örökségére épül, azt próbálja minél teljesebben és szervesen beilleszteni életébe.
A kívülálló számára ennek legészrevehetőbb aspektusa a csontrakás, kenés, inazás vagy ahogy errefelé leginkább ismerik a csontkovácsolás. Ez a mű szó annyira beleivódott a köztudatba, hogy többnyire mindenki ezt használja, pedig ezt a tevékenységet ez fejezi ki a legkevésbé. A manuálterápiák közt még megemlíteném a masszírozást és a köpölyözést is, mint gyakran alkalmazott gondoskodást.
Legalább ilyen fontossággal bír a gyógynövények használata. Kezdve a növények fizikai felismerésétől, a bensőjük megismerésén át, a mindennapi életünkbe való beillesztésig. Hozzávetőleg 20-30 növényről van tapasztalati tudásunk.
Nem csak teájukat építettük bele életünkbe, hanem gyógyírek, kenőcsök, tinktúrák, elixírek, valamint fermentált kivonatok formájában is.
Külön említeném a ráolvasásokon, igézéseken, valamint egyéb lelki gyógymódokon alapuló istápolást. A mai európai ember számára talán,
a gyógyászat eme aspektusa a legismeretlenebb. Hatásmechanizmusát elfelejtette, és mint nem létező ismeretlent kihajította a szemétdombra.
Pedig eme ismeret hiányában a gyógyászat többi része csak hiábavaló erőlködés.
A gyógyászat alappillére a test, lélek, szellem hármasságának harmóniája.
Az életvitelünket jelentősen befolyásoló további tényező a tanítás, az ismeretek átadása a mintaként alkalmazott gondoskodás. A tudásunk nagy részét őseinktől kaptuk kölcsön a jelen életünkben való boldogulásunkhoz. A magunk kis tapasztalását hozzá téve, s ezzel idomítva a jelenlegi világ keretrendszeréhez, felelősek vagyunk ezt tovább adni utódainknak.
Életünk legfőbb igyekezete megteremteni azokat a feltételeket, melyek keretében mindez életre hívható.
Ez messze túl mutat és nem összeegyeztethető családi birtokunk mezőgazdasági vállalkozásként való feltételezéséhez.
Amennyiben erőm engedi, folyamatosan bemutatunk az életünk ezen részeinek vetületeiből is annyit, amennyit ez a felület lehetővé tesz. Aki ennél több ismeretre vágyik az keressen személyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése