Gyakran kerestek fel olyan problémákkal, hogy zsibbad a vállatok,
karotok, az ujjaitok esetleg az egész kezetek. Legtöbb esetben ez
pihenés, alvás közben/után jelentkezik.
A tünetek jelzések, ami
annyit jelent, a baj oka nem ott van, ahol fáj, vagy a kellemetlen
érzést érezzük, ezek csak okozatok. Ilyen esetekben mindig meg kell
keresni a valódi okokat, meg kell keresnünk a baj gyökerét. Ott kell
helyre állítani a rendet. A baj gyökere pedig a nyaki csigolyáknál
keresendő. A nyaki csigolyákat C betűvel jelölik, és a fejtől indulva
számozzák. 7 nyaki csigolyánk van, tehát C1-C7 jelöléssel
találkozhatunk.
Az egyes csigolyák közt futnak ki az idegpályák, melyek
behálózzák az egész testet. Minden csigolya közt kifutó idegpálya köteg a
test egy bizonyos részét köti be, és biztosítja a kommunikációt a
központtal. Az idegszálak rugalmasak és puhák.
Az ember úgy van megtervezve, hogy az ízületek természetes mozgása közben az idegszálak védve legyenek és ne sérülhessenek.
Abban az esetben, ha rendellenesség lép fel a két csigolya
illeszkedésében, előfordulhat, hogy az idegszálat nyomás éri. Ez
ingerként jelentkezik az idegrendszerben és az általa beidegzett
területen zsibbadó, fájó érzésként jelentkezik, a hatás mértékének a
függvényében.
Ha megnézzük a mellékelt ábrát, láthatjuk, hogy a
nyaki csigolyák közt kifutó idegpályák melyik területért felelnek.
Amikor az egyes területeken zsibbadást érzünk tudhatjuk melyik csigolyák
közt van a rendellenesség.
A jelzések eleinte finomak. Sajnos sokan
ezeket figyelmen kívül hagyják, pedig ebben a stádiumban még könnyen
helyreállítható a rend.
A rendellenességet több minden okozhatja.
Lehet kisebb balesetből, mint pl. esés, ütés, stb. származó elváltozás.
Erre többnyire emlékezünk. Jobb esetben kezeltetjük is magunkat.
Az
elváltozást okozó alattomosabb tényező, melyet nehezebben érzékelünk, az
izomzat feszültségéből adódik. A folyamatosan feszült izomzat állandó
húzása a csigolyákra azokat rendellenes pozícióba mozdítja. Az
erőhatásra a csigolyák közti porcréteg és a folyadékkal telt párnácska
sérülhet. Ezek a sérülések gyakorolnak nyomást az idegpályákra és
okozzák a kellemetlenséget.
Ennek nagyon sok változata ismert, amelyre most nem térünk ki.
Az izomzat feszültsége mind fizikai, mind pszichikai okokra vissza vezethető.
Munkahelyi vagy otthoni stressz, helytelen testtartás, nem megfelelő
életvitel, rossz étkezési szokások, mind a nyaki csigolyák
rendellenességhez is vezethetnek.
Láthatjuk, hogy nagyon sok tényező
játszik szerepet a kellemetlenség kialakulásában. Így a
helyreállításnak is sokrétűnek kell lennie.
Az egyes kezelések
egymásra is hatással vannak, egymást kiegészítik. Vannak amelyeket
szakembereknek kell elvégezniük, vannak amelyeket mi magunknak. A
legtöbb kezelést pont mi magunknak kell, hogy elvégezzük, anélkül, hogy
másra várnánk sorsunk jobbrafordulásáért.
Legtöbb esetben életvitel
változásra van szükség. Több mozgás, úszás, futás, gyaloglás, lovaglás
stb beiktatására az életünkbe. Figyeljünk a munkahelyi testtartásunkra.
Ez leginkább az ülő munkát végzőkre vonatkozik, ahova a sofőrök is
beletartoznak! De a monoton szalagmunkát végzők is figyeljenek a
tartásukra. Az izomfeszültségeket a stresszt nagyon jól oldja a víz.
Rendszeresen látogassunk meleg vizű fürdőhelyeket. A szaunázás, az
izzasztó kunyhós szertartás nem csak az izomzatot, hanem a lelket is
nyugtatja, helyre teszi.
Amikor a probléma már tüneti szinten
jelentkezik, mindenképp minél előbb keressünk fel masszőrt, idültebb
stádiumban csontkovácsot, kenőembert.
Ne hagyatkozzunk csak egy, a
számunkra többnyire kellemes kezelésre. Teljes változtatás szükséges a
maradandó javulás érdekében. Egy egy masszázs, csontkovácsolás lehet
segít enyhíteni a tüneteket, istápol, de önmagában nem oldja meg a
helyzetet.
Ha halogatjuk ezeket a változásokat, olyan elváltozások
alakulhatnak ki, melyek már maradandó károsodást okozhatnak. Az ilyen
esetekben már a manuálterápiák nem igazán hatásosak.
Sajnos egyre fiatalabb korosztálynál tapasztalhatók ezek a tünetek.
Biztos, hogy nem ildomos kivárni azt az állapotot, mikor már csak
fájdalom csillapítókkal, nyugtatókkal képes az ember a létezésre. Minden
egyes operáció, egyéb mellékhatásokkal jár, 40-50 évesen még túl
fiatalok vagyunk az ilyen beavatkozásokra. Inkább változtassunk addig,
amíg még lehetséges!
Fiatalok, ne becsüljétek le a tüneteket a jelzéseket! Ezek értetek vannak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése