Az élet él, és élni akar

 Pénteken délután, mikor épp a kukoricát zsákoltam a malacoknak, arra lettem figyelmes, hogy valamelyik kecském furcsán mekeg. Pont úgy, mintha az ellést adná hírül.
Hát látom Virág a másodellős kecském, mely tavaly még egyet ellett, most két szép gidával ajándékozott meg.
A képen a gidák alig pár percesek. Az egyik, lehet, hogy mert fiú, máris tudja mit kell keresni, mi az, ami igencsak jó az életben ;-) .

Az anyuka rögtön nekilát a fiacskái toalettjét rendbe szedni. Én is leszoktam őket törölni, főleg ha hidegebb az idő, de olyan hatékonysággal, ahogy az anya csinálja sose sikerült.

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekes ez a Virág. alig pár percre az ellés után neki is lát a falatozásnak. Jóízűen ropogtatja a jó illatú réti szénát. A kicsik továbbra is esetlenül igyekeznek a beléjük kódolt tudás által belecsimpaszkodni az anyuk tőgyébe és jó nagyokat szippantani az életet adó nedűből.

Ő már nagyfiú, van vagy egy 

hetes is ;-) . Nagyon virgonc. Hihetetlen mennyit képesek fejlődni egy hét alatt is. 

Na és legalább a városi Nagyi is megláthatta milyen is az épp megszületett kis kecske. 

Atilla fiam is nagy érdeklődéssel szemlélte a születés misztériumát :-)).

A

A gyerekeinknek azt hiszem nehezen tudom majd bemagyarázni, hogy a kisbabát a gólya hozza.