Birkanyírás

Tegnap rászántam magam, és megnyírtam a birkáinkat. Mivel jelenleg 3 birkánk, és két bárányunk van, mondhatnánk azt is nem nagy ügy. Igen ám, de mivel generációs hiány van a tudás átadásában, a youtube - ról tanulva leginkább nekivágni nehéz összeszedni az önbizalmat.
Három éve már nyírtunk az unokatestvéremmel 2 birkát, na de azt inkább ne is emlegessük. Akkor fogalmunk se volt hogyan is kellene csinálni, most már legalább láttam olyanokat, ha csak a hálón is, akik tudták mit csinálnak.
Miután az unokatesómmal leszenvedtük a nyírást két teljesen életlen ollóval, még az évben vettem Székelyföldön rendes vadiúj birkanyíró ollót.
Így most már legalább a szerszámom rendben volt.
Elsőnek a kossal kezdtem. Erről nincsenek képeim. Azt hittem megszakadok mire végzek. Minden porcikám fájt.
Megebédeltem, elaltattam a lányomat, majd neki rugaszkodtam a következőnek. Jót tett a pihenő. Ez már valahogy az elején is jobban ment.

Kis idő múlva megjött a segítség.

Így most már ment mint a karikacsapás ;-) .
Valahogy tényleg egyre inkább kezdtem ráérezni az ízére.
Bár még mindig komolyan meg kellett küzdenem, de már a fele időbe se tellett a művelet. Bizonyos részek lenyírásánál viszont igencsak tanácstalan voltam. Jó pár pozíciót kipróbáltam míg végre úgy ahogy nekem is és a birkának is megfelelt.










De azért csak sikerült. Vissza engedtem, és hoztam a harmadikot.

Ő a legkezesebb. Lehet, hogy az ellésnél barátkozott meg velem komolyabban. "Apás szülés" volt, hosszú vajúdással. Beszorult a bárány, s miután vagy egy óra után se bírta megelleni, próbáltam segíteni. Tapasztalatlanságomból nem tudtam megítélni, hogy rendben van e így, vagy sem. Majd, talán  az ősi tudás fuvallatára sikerült, olyan pózba hoznom a bárányt, hogy sip-sup meg is született. Azóta észrevehetően kevésbé félénk, mintha bízna bennem.
A nyírásra is simán hagyta magát elvezetni. Leültettem, és talán nem túlzás, ha azt mondom nyugodtan tűrte.

A fejtől elindulva, gyönyörűen ment minden. Valahogy minden kézre állt. Szinte fáradság nélkül 20 perc alatt kész voltam vele. Nagyon sokat számít a megfelelő tartás, a megfelelő pozíció. Ha kialakul a jó technika, bár mindenképp erő és kitartás igényes munka, de megoldható.

Szeretem az ilyenfajta kihívásokat. Megnyugtat. Megnyugtat az a tudat, hogy ha nincs villany, nincs senki akit elhívhatnék, hogy nyírja má' meg a birkáimat, akkor is megtudom oldani.
Minden ilyen esemény megerősít abban, hogy nincs elveszett tudás. A tudás jelen van, csak lehetőséget kell teremtenünk, hogy életre kellhessen. Ezért is tartom teljesen feleslegesnek a számítógépben tárolni a tudást. Az halott dolog. Másra nem jó, esetleg kedvcsinálónak. Csinálni kell, figyelni, fogékonynak lenni a sugallatra, és megjön az útbaigazítás. Hogy honnan, nem tudom. Tán az ősök hintik ránk csillagporként.