Napszentültekor

Alkonyodik, pörög az esti rutin, etetés, itatás, fejés….
A fiam is körülöttem bóklászik.
Lesi az őszapót, mely a kazal végébe rakta függő fészkét. Csodálatos építmény, igazi mestermunka e fűszálakból, mohából szőtt, pihével bélelt fészek. Öröm lehet benne fiókának lenni.

Később a kutyát tanítja.
– Ül! - hangzik a vezényszó a fiúcskából.
A hatalmas kuvasz, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne,
farkát csóválva engedelmeskedik.
Érdekes látvány.
A kutya ülve majdnem olyan magas, mint a 8 éves fiam. Súlyban pedig legalább három szorosa. Erejéről tán beszélni sem kell, mégis gondolkodás nélkül engedelmeskedik.
Természeti minta ez is, mely pontosan jellemzi világunkat is….