Oldalak

2017. március 17., péntek

Ispotály

Gyakran kerestek fel olyan problémákkal, hogy zsibbad a vállatok, karotok, az ujjaitok esetleg az egész kezetek. Legtöbb esetben ez pihenés, alvás közben/után jelentkezik.
A tünetek jelzések, ami annyit jelent, a baj oka nem ott van, ahol fáj, vagy a kellemetlen érzést érezzük, ezek csak okozatok. Ilyen esetekben mindig meg kell keresni a valódi okokat, meg kell keresnünk a baj gyökerét. Ott kell helyre állítani a rendet. A baj gyökere pedig a nyaki csigolyáknál keresendő. A nyaki csigolyákat C betűvel jelölik, és a fejtől indulva számozzák. 7 nyaki csigolyánk van, tehát C1-C7 jelöléssel találkozhatunk. 
Az egyes csigolyák közt futnak ki az idegpályák, melyek behálózzák az egész testet. Minden csigolya közt kifutó idegpálya köteg a test egy bizonyos részét köti be, és biztosítja a kommunikációt a központtal. Az idegszálak rugalmasak és puhák.
Az ember úgy van megtervezve, hogy az ízületek természetes mozgása közben az idegszálak védve legyenek és ne sérülhessenek.
Abban az esetben, ha rendellenesség lép fel a két csigolya illeszkedésében, előfordulhat, hogy az idegszálat nyomás éri. Ez ingerként jelentkezik az idegrendszerben és az általa beidegzett területen zsibbadó, fájó érzésként jelentkezik, a hatás mértékének a függvényében.

Ha megnézzük a mellékelt ábrát, láthatjuk, hogy a nyaki csigolyák közt kifutó idegpályák melyik területért felelnek. Amikor az egyes területeken zsibbadást érzünk tudhatjuk melyik csigolyák közt van a rendellenesség.
A jelzések eleinte finomak. Sajnos sokan ezeket figyelmen kívül hagyják, pedig ebben a stádiumban még könnyen helyreállítható a rend.
A rendellenességet több minden okozhatja. Lehet kisebb balesetből, mint pl. esés, ütés, stb. származó elváltozás. Erre többnyire emlékezünk. Jobb esetben kezeltetjük is magunkat.
Az elváltozást okozó alattomosabb tényező, melyet nehezebben érzékelünk, az izomzat feszültségéből adódik. A folyamatosan feszült izomzat állandó húzása a csigolyákra azokat rendellenes pozícióba mozdítja. Az erőhatásra a csigolyák közti porcréteg és a folyadékkal telt párnácska sérülhet. Ezek a sérülések gyakorolnak nyomást az idegpályákra és okozzák a kellemetlenséget.
Ennek nagyon sok változata ismert, amelyre most nem térünk ki.
Az izomzat feszültsége mind fizikai, mind pszichikai okokra vissza vezethető.
Munkahelyi vagy otthoni stressz, helytelen testtartás, nem megfelelő életvitel, rossz étkezési szokások, mind a nyaki csigolyák rendellenességhez is vezethetnek.
Láthatjuk, hogy nagyon sok tényező játszik szerepet a kellemetlenség kialakulásában. Így a helyreállításnak is sokrétűnek kell lennie.
Az egyes kezelések egymásra is hatással vannak, egymást kiegészítik. Vannak amelyeket szakembereknek kell elvégezniük, vannak amelyeket mi magunknak. A legtöbb kezelést pont mi magunknak kell, hogy elvégezzük, anélkül, hogy másra várnánk sorsunk jobbrafordulásáért.
Legtöbb esetben életvitel változásra van szükség. Több mozgás, úszás, futás, gyaloglás, lovaglás stb beiktatására az életünkbe. Figyeljünk a munkahelyi testtartásunkra. Ez leginkább az ülő munkát végzőkre vonatkozik, ahova a sofőrök is beletartoznak! De a monoton szalagmunkát végzők is figyeljenek a tartásukra. Az izomfeszültségeket a stresszt nagyon jól oldja a víz. Rendszeresen látogassunk meleg vizű fürdőhelyeket. A szaunázás, az izzasztó kunyhós szertartás nem csak az izomzatot, hanem a lelket is nyugtatja, helyre teszi.
Amikor a probléma már tüneti szinten jelentkezik, mindenképp minél előbb keressünk fel masszőrt, idültebb stádiumban csontkovácsot, kenőembert.
Ne hagyatkozzunk csak egy, a számunkra többnyire kellemes kezelésre. Teljes változtatás szükséges a maradandó javulás érdekében. Egy egy masszázs, csontkovácsolás lehet segít enyhíteni a tüneteket, istápol, de önmagában nem oldja meg a helyzetet.
Ha halogatjuk ezeket a változásokat, olyan elváltozások alakulhatnak ki, melyek már maradandó károsodást okozhatnak. Az ilyen esetekben már a manuálterápiák nem igazán hatásosak.
Sajnos egyre fiatalabb korosztálynál tapasztalhatók ezek a tünetek.
Biztos, hogy nem ildomos kivárni azt az állapotot, mikor már csak fájdalom csillapítókkal, nyugtatókkal képes az ember a létezésre. Minden egyes operáció, egyéb mellékhatásokkal jár, 40-50 évesen még túl fiatalok vagyunk az ilyen beavatkozásokra. Inkább változtassunk addig, amíg még lehetséges!
Fiatalok, ne becsüljétek le a tüneteket a jelzéseket! Ezek értetek vannak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése