Oldalak

2017. február 15., szerda

Metamorfózis


Ülök a kanapén. Puha báránybőr öleli testem. Pihenek.
A kályha melege álmosít. Halkan pattog a tűz, s alig szusszanva sisteregve szökik a gőz.
Szemhéjamra ólomsúlyként telepszik a múlt.
Felvillanó képek közt cikázik az értelem.
A múlt a jövő egybefolyt. Révülök.
A jelenbe ránt a korongozógép monoton moraja.
Nézem ahogy egy marék agyagrög dervisek táncát járva nyúlik, majd összerogy, hogy újra nekiinduljon. Puha kezek lágyan egyengetik táncát.
Majd csend.
A forgás megállt.
A rög elveszett.
S mint tapsra váró balerina, izzadtan eszméli önnön valóságának új értelmét a bögre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése