Fénylánc 2012-ben a Vadas tanyán

2012-ben is csatlakoztunk a fénylánchoz, mely a Szent Mihály hegyről a Börzsönyből indul.
Az idén új helyszínen, a tanyánkon gyújtottuk meg a tüzet.
Mivel a tanya sincs még teljesen befejezve és nekünk is megsokasodtak a teendőink, nem vállaltam nagyobb lélegzetvételűre az eseményt.
Úgy gondoltam, idén csak úgy csendesen, visszavonultan, egy pár ismerős körében gyújtjuk meg szertüzünket.
Azt hiszem helyesen döntöttem. Mindjárt reggel kiderült, hogy a telefonom is kimerült, a fényképező gépet se hoztam. Így már a készülődés is csak baráti beszélgetések között folyt.
Annak ellenére, hogy a környéken jelentős köd volt, a tanya területén jó időnk volt.
Hamar összegyűlt a tűzrevaló. A forralt bor és a tea is egy-kettő elkészült.
A tűzgyújtáshoz a -6 fokos hidegre való tekintettel elengedhetetlennek véltük némi fényesszencia bevetését.
A nagy köd ellenére még sötétedés előtt ideért a lovas barátom is. Lovát ellátva és öt óra után, mikor befutottak az utolsónak érkezők is, meggyújtottuk a tüzet. Az első próbálkozásra, mint ahogy annak lennie kell, a Jóisten segedelmével fellobbant a láng. Lassan, egyenletesen kezdett felizzani, és fényt hozni sötét világunkba. Néhány bevezető szó után elénekeltük himnuszunkat is, Laci barátomnak köszönhetően, hegedűszó kíséretében.
Fantasztikus látványt nyújtott, ahogy az egyenesen felemelkedő füstben, az ezernyi csillagként felszálló szikra, mint megannyi sóhaj és köszönet szökött az égbe.
A dermesztő hideg dacára is, a tűz melege felolvasztotta a körülötte állók lelkét. A fényesszenciától csillagporossá lett lelkünk, s beszélgetéseinkben azt éreztem jó felé megyünk, még, ha hosszú is az út. Még, ha kinyújtott kezünkkel se mindig érjük el egymást, apró, közelítő lépteink ellenére is.
Lassan a mából holnap lett.
A tűz mellett már csak ketten maradtunk. Az elnyúló csendes pillanatokban, mikor a merengés ködén sikló lelkünk a múltból jövőt alkotott, csak Kozma ritmusos kérődzése hallatszott.
"Fényhozó" barátom úgy döntött, Nimród atyánk tekintette mellett kíséri át a fényt naptámadatig.
Egy kis szalmát hoztunk derékaljnak az akolból, majd én elmentem a kis házba is megrakni a tüzet, hogy ott szundikáljak hajnalig.
Reggelre a telefonom egy kissé észhez tért, így készítettem néhány képet.

 Zúzmara borított mindent a tanyán.

Gyönyörű volt. Tán még, ha behavazott lett volna a táj se lett volna ilyen szép.

  Kozma higgadtan figyelte jöttömet.

Ati így szundikált a tűz mellett a mínusz nyolc fokban. Szívós gyerek. Tisztelet, hogy kitartott és táplálta reggelig a tüzet.

A kancsóban, mellyet saját kezűleg készítettem, megfőtt a tea (meg előtte a forralt bor is), hogy a fagyos éjszaka után belülről is melegség járja át a testet. 

Délkörül útnak indult a vándor. 

A ködös tájban tán csak együttes erővel találtak haza. A tudás és ösztön közös sikere volt.

Magam maradtam a parázs-ló val, és némi teával. A kancsó mintha beszélt volna hozzám, s leheletét látva próbáltam kitalálni miről suttoghat.

Majd már nem tettem a tűzre. Hagytam, hogy a fagyos tél rátenyereljen a parázsra.
Éreztem, az ezernyi szikrával, melyek csillagocskákká dermedtek azon az éjjelen az égen,
valami belőlem is felszállt, hogy vágyként képet alkotva formálja majd fentről a jövőt.

Savanyú káposzta, ahogy mi csináljuk.

Az egyik alapvető gyógyforrása az embernek a téli hónapokban szerintem a savanyú káposzta.
Ehhez az egészségmegőrző alapanyaghoz talán még a tápos városi is hozzá juthat.
Magának a káposztának a megtermelése se egy nagy tudást igénylő feladat. De ha még ez ki is marad, az elkészítésbe fektetett energia viszonzásul megtalálható magában a kész termékben.
Sokan nem értik, miért is fontos a saját magunk által előállított ÉLelemet fogyasztanunk. Azon nagy tévedések homályában bolyonganak, hogy az olcsón megvásárolt élelemre hasonlító valami, ugyan olyan éltető hatással van testükre, mint a saját magunk erőkifejtéséből megteremtett élet.
Ahhoz, hogy az élelem tényleg az éltető erő hordozójává váljék, bonyolult, az emberi szemnek láthatatlan, egymásra ható folyamatok kölcsönhatásából edződött erőt kell tartalmaznia. Ez nem valósulhat meg anélkül, hogy fizikai kölcsönhatásba ne kerülnénk a később élelemként szolgáló élettel.
A savanyú káposzta létrejötte,csak rengeteg kölcsönös fizikai kapcsolat árán valósulhat meg. A jó savanyú káposzta titka nem az előállítási útmutatóban rejlik. Ahány ház, annyi szokás! Sokkal fontosabb a mi hozzáállásunk, a mi érzelmi erőnk.
A káposztát megtisztítjuk, csak a jó kemény fej kerül a hordóba. A torzsáját is kivágjuk. Nem dobódik ki az sem, hisz az állatok ilyen-olyan formában azt is visszajuttatják nekünk.

A megtisztított, számunkra termett káposztát első lépésben apróra vágjuk

Mi ehhez úgynevezett kézi káposztagyalut használunk. Ezt nem is igazán használjuk másra, mert konyha körülményekhez kissé nagy tudású.

Néhány dolognak sajátos mértékegysége van errefelé.
Így van ez a savanyú káposzta esetében is. Az alap egység a nagyi fehér vajlingja.
Ehhez az egységhez mérjük a hozzávalókat.
Egy egység káposzta, majd ahogy folyamatosan rakom a hordóba, hozzá adagoljuk a fűszereket.

Fűszerként köménymagot, fekete borsot, szagos borsot és babérleveleket használunk. Az alapegységhez úgy szemre, mindig egyformán.

A fűszerekkel eget verő nagy hibát nem követhetünk el. A só mennyisége viszont nagyon fontos. Volt már olyan év, hogy úgy elsóztuk, hogy alig lehetett megenni. Csak disznótoros káposztának volt jó. Azóta alakult ki a fehér vájlingos alapegység. Így nem sózzuk el, de belejut a megfelelő mennyiség is, folyamatosan rétegelve.

Fontos, hogy jó tömörítést érjünk el. Kellően belegyúrjuk a káposztát a hordóba.
Mi kerámia hordót használunk, melynek a fedele egy vízzel tölthető karimába ül. Ez biztosítja a légmentes záródást.

Mire a hordónk kezd megtelni a káposzta már levet is enged. A végénél már öklömnyi sós káposztáslében tapicskolunk.
Mivel még olyan nem volt, hogy a káposztagyalu ne kérte volna el a jussát, vagyis véremet adom a savanyú káposztáért, ilyenkorra rendesen kicsípi a sóslé a sebet. Hogy a káposzta miatt, vagy a só miatt, de a vérzés mindig gyorsan eláll a tömködés során ;-).

Így ni! Már kész is az első fázis, melyben tevékeny részünk vala. Miután felkerült a tető pihentetjük. Olyan meleg helyen, hogy forrásnak indulhasson. Miközben halkan dudorásza az élet nagy titkait nekünk, lassan kiforr, s miután elcsendesült, hűvös helyre téve magunkévá tehetjük testi valójában is. 

Friss kecskesajt készítés

Ezt a bejegyzést a sajtkészítésnek szentelem. Leírom, én hogyan készítem kecsketejből a friss lágy sajtot. Leírásban szereplő sajt készítési mód a háztáji, sajtműhellyel nem rendelkező kezdőknek nyújthat segítséget. Az elkészítés módja némileg eltér a könyvekben leírtaktól, de nekem így működik, így szereti a család, a barátaim és a vásárlóköröm. Szerintem egy idő után mindenkinek kialakul egy sajátos munkamenet, amely némileg eltérhet a hivatalosan tanultaktól. A lényeg, hogy működjön, és ízes legyen a családnak.
Én saját kecskéinktől kézzel fejt kecsketejet használok. A fejés után rögtön átszűröm, és a lehető leggyorsabban lehűtöm. Jelenleg kétnaponta csinálok sajtot. Egyszerre 10 és 20 liter közötti tejet dolgozok fel.

A tejet érdemes olyan edénybe tenni, hogy körül belül az edény 3/4 részben legyen teli.
A tejet első lépésben hőkezelésnek vetem alá.

Ez azt jelenti, hogy felmelegítem 60-65 °C - ra. Majd ezen a hőmérsékleten tartom 20-40 percig.

Ezen idő elteltével, amilyen gyorsan csak tudom, visszahűtöm a beoltási hőmérsékletre. Vagyis 29-32 °C - ra, de semmiképp sem többre mint 35 °C!

Már miközben a tejecske 40 °C alá kerül, hozzáadok egy kis kalcium kloridot. 10 liter tejhez 2-4 ml-t. Jelenleg egy Csehországi gyártmányt használok, de teljesen megfelel a helyben vásárolható is. A hőkezelés miatt használom, így jobbnak tűnik az állaga és a kihozatal is megfelelőbb.

Miután elértem a beoltási hőmérsékletet következik a tejoltó hozzáadása. Pár éve a Mosonmagyaróvári Tejkutató intézettől rendelem a Chy-Max Plus oltót. Nagyon megvagyok vele elégedve, csak ajánlani tudom. Volt, hogy gond nélkül használtam 1 évvel a szavatossági határidőn túl is. A legkisebb rendelhető mennyiség 1 liter, ezért érdemes közösségben rendelni. Tőlem is, több környékbeli viszi, így tavasszal mindig frisset veszünk.
10 l-er tejhez 1,7-2,0 ml kell. Én fecskendőt használok ezeknek a pici arányoknak a kiméréséhez.
Az oltót mielőtt a tejbe tenném feloldom langyos vízben, és csak aztán keverem el a tejben.

Arra érdemes odafigyelni, hogy csak annyira, vagy úgy keverjük meg a tejet, hogy az hamar megállapodjon. Ha a keverés hatására az alvadás közben még mozog a tej az alvadék nagyon apró lesz, úgymond "porlik".








Az alvadás általában 30-40 perc. Én körülbelül a fele idő elteltével egy hosszú késsel felvágom a már "májasra" összeállt alvadékot.










Megközelítőleg 1,5-2 cm kockákra szoktam vágni a sajttésztát. Sajnos nincs sajthárfám, ezért egy kicsit el kell játszani vele.

Remélem a képen még kivehető a felkockázás is, ahogy a savó egyre jobban kicsapódik.

A lényeg hogy egyenletes nagyságú rögöket kapjunk. Ugyanis akkor lesz majd a sajttésztánk is szép egyenletes. Sajthárfával ez egy szerű művelet, de ha nincs otthon, akkor megteszi, ha a hosszú késsel slégen is felvágjuk. Majd nagyon finoman, hogy minél kevésbé törjük óvatosan inkább csak megmozgatjuk, nem is keverjük.

A savó, a felvágás hatására szépen kicsapódik.
Amíg ez a folyamat tart, addig előkészítem a formákat melyekbe majd az alvadék kerül.

Ezeket a formákat egy Csehországi cégtől rendeltem. Azért szeretem őket használni, mert így szép egyforma nagyságú sajtokat tudok készíteni. Ezek hiányában teljesen megfelelő lehet a kellő lukmintázattal rendelkező tésztaszűrő is.
Sajtformát egy kis kézügyességgel sok mindenből lehet készíteni. Nekem van formám amelyiket ételhordóból csináltam, de olyan is akad amelyet egy lefolyócső kifurkálásával nyertem.

Úgy néz ki a savó kellőképpen kicsapódott, jöhet a formákba szedés momentuma.

Mivel ma nem csak natúr sajt készül, elő kell készítenem a megfelelő fűszereket is.
Kis tálikókba, melyeket mellesleg a nejem készített, szárított petrezselyem zöldjét, köménymagot és 4 színű borsot teszek. Ezek lesznek a mai ízesítés alapanyagai.

Az átszedéshez egy rozsdamentes acélbögrét használok. Ez úgy jó kézhez állt, és már megszoktam, nem is használjuk másra.
Először leszedem a savó nagy részét.

Majd mindegyik formába teszek egy keveset.
Azokba, melyeket ízesíteni szeretnék rétegelve hozzáadom az alvadékhoz a fűszereket.

 Miután az alvadékot átszűrtem, hagyom szépen nyugodtan, had csöpögjön ki a maradék savó is.

Ha csak natúr sajtot csinálok, szoktam a savóból is fogyasztani, nagyon szeretem. 

Elrakni nem szoktam, mivel minden másnap van friss, bár a hűtőben, főleg megfelelő Ph-ra állítva sokáig eláll. Lehet szörpökkel is ízesíteni.

Nálunk a nagy része a disznóknak jut. Igencsak hálásak is érte. Meghát megesszük mi a savót mangalica sonka formájában is ;-) .

1-2 óra múlva, vagy amikor már látom, hogy szépen összeállt a sajttészta, akkor átfordítom a formában. Ha van időm, akkor ezt még egyszer megismétlem, ha nincs, akkor ez után már a sózás következik. A friss sajtokat csak porsózni szoktam, ami annyit jelent, hogy bedörzsölöm sóval a felületüket és tovább szikkasztom. Ekkor már nem a formában, hanem többnyire bükkfa alátéten. Azért érdemes a konyhában bükkfát használni, mert nedvesség hatására a legkevésbé hajlamos a gombásodásra.

A képen pedig már a besózott sajtocskák. A só hatására, pár órán belül kialakul a megfelelő kéreg, és már lehet is fogyasztani.

Remélem ezzel a kis összefoglalóval tudtam a bárka lista tagjainak (és remélem nem csak nekik) segíteni az indulásban.

Szeretettel.

Birkanyírás

Tegnap rászántam magam, és megnyírtam a birkáinkat. Mivel jelenleg 3 birkánk, és két bárányunk van, mondhatnánk azt is nem nagy ügy. Igen ám, de mivel generációs hiány van a tudás átadásában, a youtube - ról tanulva leginkább nekivágni nehéz összeszedni az önbizalmat.
Három éve már nyírtunk az unokatestvéremmel 2 birkát, na de azt inkább ne is emlegessük. Akkor fogalmunk se volt hogyan is kellene csinálni, most már legalább láttam olyanokat, ha csak a hálón is, akik tudták mit csinálnak.
Miután az unokatesómmal leszenvedtük a nyírást két teljesen életlen ollóval, még az évben vettem Székelyföldön rendes vadiúj birkanyíró ollót.
Így most már legalább a szerszámom rendben volt.
Elsőnek a kossal kezdtem. Erről nincsenek képeim. Azt hittem megszakadok mire végzek. Minden porcikám fájt.
Megebédeltem, elaltattam a lányomat, majd neki rugaszkodtam a következőnek. Jót tett a pihenő. Ez már valahogy az elején is jobban ment.

Kis idő múlva megjött a segítség.

Így most már ment mint a karikacsapás ;-) .
Valahogy tényleg egyre inkább kezdtem ráérezni az ízére.
Bár még mindig komolyan meg kellett küzdenem, de már a fele időbe se tellett a művelet. Bizonyos részek lenyírásánál viszont igencsak tanácstalan voltam. Jó pár pozíciót kipróbáltam míg végre úgy ahogy nekem is és a birkának is megfelelt.










De azért csak sikerült. Vissza engedtem, és hoztam a harmadikot.

Ő a legkezesebb. Lehet, hogy az ellésnél barátkozott meg velem komolyabban. "Apás szülés" volt, hosszú vajúdással. Beszorult a bárány, s miután vagy egy óra után se bírta megelleni, próbáltam segíteni. Tapasztalatlanságomból nem tudtam megítélni, hogy rendben van e így, vagy sem. Majd, talán  az ősi tudás fuvallatára sikerült, olyan pózba hoznom a bárányt, hogy sip-sup meg is született. Azóta észrevehetően kevésbé félénk, mintha bízna bennem.
A nyírásra is simán hagyta magát elvezetni. Leültettem, és talán nem túlzás, ha azt mondom nyugodtan tűrte.

A fejtől elindulva, gyönyörűen ment minden. Valahogy minden kézre állt. Szinte fáradság nélkül 20 perc alatt kész voltam vele. Nagyon sokat számít a megfelelő tartás, a megfelelő pozíció. Ha kialakul a jó technika, bár mindenképp erő és kitartás igényes munka, de megoldható.

Szeretem az ilyenfajta kihívásokat. Megnyugtat. Megnyugtat az a tudat, hogy ha nincs villany, nincs senki akit elhívhatnék, hogy nyírja má' meg a birkáimat, akkor is megtudom oldani.
Minden ilyen esemény megerősít abban, hogy nincs elveszett tudás. A tudás jelen van, csak lehetőséget kell teremtenünk, hogy életre kellhessen. Ezért is tartom teljesen feleslegesnek a számítógépben tárolni a tudást. Az halott dolog. Másra nem jó, esetleg kedvcsinálónak. Csinálni kell, figyelni, fogékonynak lenni a sugallatra, és megjön az útbaigazítás. Hogy honnan, nem tudom. Tán az ősök hintik ránk csillagporként.