Friss kecskesajt készítés

Ezt a bejegyzést a sajtkészítésnek szentelem. Leírom, én hogyan készítem kecsketejből a friss lágy sajtot. Leírásban szereplő sajt készítési mód a háztáji, sajtműhellyel nem rendelkező kezdőknek nyújthat segítséget. Az elkészítés módja némileg eltér a könyvekben leírtaktól, de nekem így működik, így szereti a család, a barátaim és a vásárlóköröm. Szerintem egy idő után mindenkinek kialakul egy sajátos munkamenet, amely némileg eltérhet a hivatalosan tanultaktól. A lényeg, hogy működjön, és ízes legyen a családnak.
Én saját kecskéinktől kézzel fejt kecsketejet használok. A fejés után rögtön átszűröm, és a lehető leggyorsabban lehűtöm. Jelenleg kétnaponta csinálok sajtot. Egyszerre 10 és 20 liter közötti tejet dolgozok fel.

A tejet érdemes olyan edénybe tenni, hogy körül belül az edény 3/4 részben legyen teli.
A tejet első lépésben hőkezelésnek vetem alá.

Ez azt jelenti, hogy felmelegítem 60-65 °C - ra. Majd ezen a hőmérsékleten tartom 20-40 percig.

Ezen idő elteltével, amilyen gyorsan csak tudom, visszahűtöm a beoltási hőmérsékletre. Vagyis 29-32 °C - ra, de semmiképp sem többre mint 35 °C!

Már miközben a tejecske 40 °C alá kerül, hozzáadok egy kis kalcium kloridot. 10 liter tejhez 2-4 ml-t. Jelenleg egy Csehországi gyártmányt használok, de teljesen megfelel a helyben vásárolható is. A hőkezelés miatt használom, így jobbnak tűnik az állaga és a kihozatal is megfelelőbb.

Miután elértem a beoltási hőmérsékletet következik a tejoltó hozzáadása. Pár éve a Mosonmagyaróvári Tejkutató intézettől rendelem a Chy-Max Plus oltót. Nagyon megvagyok vele elégedve, csak ajánlani tudom. Volt, hogy gond nélkül használtam 1 évvel a szavatossági határidőn túl is. A legkisebb rendelhető mennyiség 1 liter, ezért érdemes közösségben rendelni. Tőlem is, több környékbeli viszi, így tavasszal mindig frisset veszünk.
10 l-er tejhez 1,7-2,0 ml kell. Én fecskendőt használok ezeknek a pici arányoknak a kiméréséhez.
Az oltót mielőtt a tejbe tenném feloldom langyos vízben, és csak aztán keverem el a tejben.

Arra érdemes odafigyelni, hogy csak annyira, vagy úgy keverjük meg a tejet, hogy az hamar megállapodjon. Ha a keverés hatására az alvadás közben még mozog a tej az alvadék nagyon apró lesz, úgymond "porlik".








Az alvadás általában 30-40 perc. Én körülbelül a fele idő elteltével egy hosszú késsel felvágom a már "májasra" összeállt alvadékot.










Megközelítőleg 1,5-2 cm kockákra szoktam vágni a sajttésztát. Sajnos nincs sajthárfám, ezért egy kicsit el kell játszani vele.

Remélem a képen még kivehető a felkockázás is, ahogy a savó egyre jobban kicsapódik.

A lényeg hogy egyenletes nagyságú rögöket kapjunk. Ugyanis akkor lesz majd a sajttésztánk is szép egyenletes. Sajthárfával ez egy szerű művelet, de ha nincs otthon, akkor megteszi, ha a hosszú késsel slégen is felvágjuk. Majd nagyon finoman, hogy minél kevésbé törjük óvatosan inkább csak megmozgatjuk, nem is keverjük.

A savó, a felvágás hatására szépen kicsapódik.
Amíg ez a folyamat tart, addig előkészítem a formákat melyekbe majd az alvadék kerül.

Ezeket a formákat egy Csehországi cégtől rendeltem. Azért szeretem őket használni, mert így szép egyforma nagyságú sajtokat tudok készíteni. Ezek hiányában teljesen megfelelő lehet a kellő lukmintázattal rendelkező tésztaszűrő is.
Sajtformát egy kis kézügyességgel sok mindenből lehet készíteni. Nekem van formám amelyiket ételhordóból csináltam, de olyan is akad amelyet egy lefolyócső kifurkálásával nyertem.

Úgy néz ki a savó kellőképpen kicsapódott, jöhet a formákba szedés momentuma.

Mivel ma nem csak natúr sajt készül, elő kell készítenem a megfelelő fűszereket is.
Kis tálikókba, melyeket mellesleg a nejem készített, szárított petrezselyem zöldjét, köménymagot és 4 színű borsot teszek. Ezek lesznek a mai ízesítés alapanyagai.

Az átszedéshez egy rozsdamentes acélbögrét használok. Ez úgy jó kézhez állt, és már megszoktam, nem is használjuk másra.
Először leszedem a savó nagy részét.

Majd mindegyik formába teszek egy keveset.
Azokba, melyeket ízesíteni szeretnék rétegelve hozzáadom az alvadékhoz a fűszereket.

 Miután az alvadékot átszűrtem, hagyom szépen nyugodtan, had csöpögjön ki a maradék savó is.

Ha csak natúr sajtot csinálok, szoktam a savóból is fogyasztani, nagyon szeretem. 

Elrakni nem szoktam, mivel minden másnap van friss, bár a hűtőben, főleg megfelelő Ph-ra állítva sokáig eláll. Lehet szörpökkel is ízesíteni.

Nálunk a nagy része a disznóknak jut. Igencsak hálásak is érte. Meghát megesszük mi a savót mangalica sonka formájában is ;-) .

1-2 óra múlva, vagy amikor már látom, hogy szépen összeállt a sajttészta, akkor átfordítom a formában. Ha van időm, akkor ezt még egyszer megismétlem, ha nincs, akkor ez után már a sózás következik. A friss sajtokat csak porsózni szoktam, ami annyit jelent, hogy bedörzsölöm sóval a felületüket és tovább szikkasztom. Ekkor már nem a formában, hanem többnyire bükkfa alátéten. Azért érdemes a konyhában bükkfát használni, mert nedvesség hatására a legkevésbé hajlamos a gombásodásra.

A képen pedig már a besózott sajtocskák. A só hatására, pár órán belül kialakul a megfelelő kéreg, és már lehet is fogyasztani.

Remélem ezzel a kis összefoglalóval tudtam a bárka lista tagjainak (és remélem nem csak nekik) segíteni az indulásban.

Szeretettel.

Birkanyírás

Tegnap rászántam magam, és megnyírtam a birkáinkat. Mivel jelenleg 3 birkánk, és két bárányunk van, mondhatnánk azt is nem nagy ügy. Igen ám, de mivel generációs hiány van a tudás átadásában, a youtube - ról tanulva leginkább nekivágni nehéz összeszedni az önbizalmat.
Három éve már nyírtunk az unokatestvéremmel 2 birkát, na de azt inkább ne is emlegessük. Akkor fogalmunk se volt hogyan is kellene csinálni, most már legalább láttam olyanokat, ha csak a hálón is, akik tudták mit csinálnak.
Miután az unokatesómmal leszenvedtük a nyírást két teljesen életlen ollóval, még az évben vettem Székelyföldön rendes vadiúj birkanyíró ollót.
Így most már legalább a szerszámom rendben volt.
Elsőnek a kossal kezdtem. Erről nincsenek képeim. Azt hittem megszakadok mire végzek. Minden porcikám fájt.
Megebédeltem, elaltattam a lányomat, majd neki rugaszkodtam a következőnek. Jót tett a pihenő. Ez már valahogy az elején is jobban ment.

Kis idő múlva megjött a segítség.

Így most már ment mint a karikacsapás ;-) .
Valahogy tényleg egyre inkább kezdtem ráérezni az ízére.
Bár még mindig komolyan meg kellett küzdenem, de már a fele időbe se tellett a művelet. Bizonyos részek lenyírásánál viszont igencsak tanácstalan voltam. Jó pár pozíciót kipróbáltam míg végre úgy ahogy nekem is és a birkának is megfelelt.










De azért csak sikerült. Vissza engedtem, és hoztam a harmadikot.

Ő a legkezesebb. Lehet, hogy az ellésnél barátkozott meg velem komolyabban. "Apás szülés" volt, hosszú vajúdással. Beszorult a bárány, s miután vagy egy óra után se bírta megelleni, próbáltam segíteni. Tapasztalatlanságomból nem tudtam megítélni, hogy rendben van e így, vagy sem. Majd, talán  az ősi tudás fuvallatára sikerült, olyan pózba hoznom a bárányt, hogy sip-sup meg is született. Azóta észrevehetően kevésbé félénk, mintha bízna bennem.
A nyírásra is simán hagyta magát elvezetni. Leültettem, és talán nem túlzás, ha azt mondom nyugodtan tűrte.

A fejtől elindulva, gyönyörűen ment minden. Valahogy minden kézre állt. Szinte fáradság nélkül 20 perc alatt kész voltam vele. Nagyon sokat számít a megfelelő tartás, a megfelelő pozíció. Ha kialakul a jó technika, bár mindenképp erő és kitartás igényes munka, de megoldható.

Szeretem az ilyenfajta kihívásokat. Megnyugtat. Megnyugtat az a tudat, hogy ha nincs villany, nincs senki akit elhívhatnék, hogy nyírja má' meg a birkáimat, akkor is megtudom oldani.
Minden ilyen esemény megerősít abban, hogy nincs elveszett tudás. A tudás jelen van, csak lehetőséget kell teremtenünk, hogy életre kellhessen. Ezért is tartom teljesen feleslegesnek a számítógépben tárolni a tudást. Az halott dolog. Másra nem jó, esetleg kedvcsinálónak. Csinálni kell, figyelni, fogékonynak lenni a sugallatra, és megjön az útbaigazítás. Hogy honnan, nem tudom. Tán az ősök hintik ránk csillagporként.

Az élet él, és élni akar

 Pénteken délután, mikor épp a kukoricát zsákoltam a malacoknak, arra lettem figyelmes, hogy valamelyik kecském furcsán mekeg. Pont úgy, mintha az ellést adná hírül.
Hát látom Virág a másodellős kecském, mely tavaly még egyet ellett, most két szép gidával ajándékozott meg.
A képen a gidák alig pár percesek. Az egyik, lehet, hogy mert fiú, máris tudja mit kell keresni, mi az, ami igencsak jó az életben ;-) .

Az anyuka rögtön nekilát a fiacskái toalettjét rendbe szedni. Én is leszoktam őket törölni, főleg ha hidegebb az idő, de olyan hatékonysággal, ahogy az anya csinálja sose sikerült.

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekes ez a Virág. alig pár percre az ellés után neki is lát a falatozásnak. Jóízűen ropogtatja a jó illatú réti szénát. A kicsik továbbra is esetlenül igyekeznek a beléjük kódolt tudás által belecsimpaszkodni az anyuk tőgyébe és jó nagyokat szippantani az életet adó nedűből.

Ő már nagyfiú, van vagy egy 

hetes is ;-) . Nagyon virgonc. Hihetetlen mennyit képesek fejlődni egy hét alatt is. 

Na és legalább a városi Nagyi is megláthatta milyen is az épp megszületett kis kecske. 

Atilla fiam is nagy érdeklődéssel szemlélte a születés misztériumát :-)).

A

A gyerekeinknek azt hiszem nehezen tudom majd bemagyarázni, hogy a kisbabát a gólya hozza.

Nejem legutóbbi alkotásai.

Nejem legutóbbi alkotásai.

A húsvét közeledtével a nejem pár napott nem ment munkába, így hacsak lehetett alkotott. Ebben nagy segítség volt, hogy anyósomék is itt voltak. Mivel én is igencsak elmaradtam a munkákkal a gyerekek teljesen a nagyszülők vették át. Megtapasztalták legalább az unokák csínját bínját.
Az alkotásokhoz visszatérve, csak a kimázazottakról készült képeket tettem fel.





Ez a tálaló tál egy mélyebb, mint az eddig készítettek. A széleit fehér mázzal alapozta meg, majd erre került a piros máz. A kompresszorral most dolgozott teljesen egyedül, így helyenként egy picivel vastagabb mázréteg lett volna az ildomos.

Végre elkészült a csészécske is. A tányérkáját már januárban elkészítette. A csészét márciusban korongozta. Sajnos mostanában nem túl sok időnk marad a fazekasságra, így a díszítéssel csak nemrég lett kész. Most pedig már a transzparens máz is felkerült, így rögtön használatba is lett fogva.

 

A fazekas sárga mázzal mázazot csésze (az amelyik a barnább ;-)) gyorsabban készült. Azt hiszem ez lesz a kedvenc kávés csészém.

Ezt a kis tálikót, mely szerintem épp ideális leveses tányérnak is már nagyon vártam. Azt hiszem ezt a kis korongon készítette. A motívumot pedig a Turáni magyar ornamentika átlapozás után írókázta. Gondolom onnét szedte az alap ötletett.
Örülök, hogy az alkotói energiáit a háztartásban is felhasználható tárgyakon testesíti meg.